A tárlaton a bútorok mellett megjelennek a gyárak, a tervezők, a reklámozó lapok, a televízió és természetesen a bútorokat használó ember is, - mondta el az MTI-nek Sári Zsolt, a kiállítás kurátora.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum legújabb időszaki kiállításával kapcsolatban Sári Zsolt hangsúlyozta, nem „retró kiállítást” akartak létrehozni, a Szentendre után Nyíregyházán majd Csíkszeredán látható kiállítás a falusi kockaházak – sátortetős egyenépületek – négy helyiségén keresztül jeleníti meg a múlt századi magyar falu nagy társadalmi változását.

„Sajátosan alakult a tisztaszoba szerepe” – kezdte a virtuális tárlatvezetést a kurátor. A hagyományosnak tekintett paraszti tisztaszoba nem tűnt el a kockaházzal, sőt megerősödött.

„Alapvetően határozta meg a szobahasználatot a televízió megjelenése, elterjedésével szerepe átalakul, és a városi minta követésében ez a szoba már falun is egyre inkább nappalivá válik.”

Más „történetet” mesél a konyha - folytatta Sári Zsolt. Az ideológia szerint a „szocialista embertípus” számára nem kell nagy konyha, hiszen majd vendéglőbe jár, mirelitet használ, és nem kell nagy családi, közösségi életet élni sem – aminek eddig a konyha volt a helyszíne.

„Ez a törekvés azonban nem ért célba a kockaházakkal, például a nyári konyhák hihetetlen módon elterjednek ebben az időszakban” – mutatott rá a kurátor.

Újdonságot jelentett a fürdőszoba megjelenése, ami szintén megváltoztatta a lakáskultúrát, mint ahogy a gyerekszoba megjelenése is. A hatvanas-hetvenes évek bútorgyártása, kereskedelme kerül fókuszba a Fogyasztásra serkentő manipulátorok című részében, ahol a „kultikus” bútorok közül helyet kap a Kanizsa ülőgarnitúra, a Panni szekrényfal és az első igazi magyar típusbútor, a Gábriel szék, de kitérnek a Domus mint önálló lakberendezési vállalat színrelépésére és a média egyre nagyobb szerepére.

„A hatvanas-hetvenes évektől megjelenik a televízió mint mintaadó felület, és az első magyar lakberendezési magazin, a Lakáskultúra.”

A fogyasztás, a presztízs, a női szerep, a lakás és a családidea kapcsolata tükröződik többek között a nippek, vázák, dísztárgyak, a különböző díszpárnák és természetesen a státusztárgyak, a lemezjátszó, a színes televízió, valamint a falra felkerülő családi fotókon keresztül a Lássátok, megengedhetem magamnak címet viselő részben.

„A tárlat egyetlen enteriőrje interaktív térként kap szerepet” – emelte ki Sári Zsolt – melyen a látogatók korabeli bútorok között olvasgathatnak, nézhetnek filmet.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Zala Megyei Levéltár, a Sóstói Múzeumfalu, valamint a Csíki Székely Múzeum együttműködésében és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósuló kiállítás 2013. április végig látható.