A boltokban fejenként megvásárolható teafű mellett a magyar fiatalok rendszerint dobozos ice teát tartanak a hűtőben, míg a fogyni vágyók szűzteakapszulát hordanak maguknál. Ha kedvünk tartja, vehetünk zöldteás fagyit, cukrot, sampont és szappant is, hipermarketben, a sarki boltban, szaküzletben, interneten és teázókban is.

A tea története több ezer éves múltra tekint vissza, mely során fogyasztásával kapcsolatosan a különböző országokban más és más szokások, szertartások alakultak ki. Felismerve jótékony hatásait, fogyasztását javasolták annak érdekében is, hogy elkerüljék a fertőzött vizek okozta járványokat. Magyarországra a tea Németországon keresztül Bécs közvetítésével jutott el és kétségtelenül gyorsan divat lett. A 18-19. századi illemtankönyvek már pontosan meghatározták azt is, hogyan főz, s milyen ruhában, milyen felszereléssel szolgál fel teát egy úri ház asszonya. De vajon a tea milyen életszükségletek kielégítésének lett eszköze? Hogyan is néz ki ez a kép hazánkban?

Társasági aktus, egészséges életmód, elmélyülés…

A teafogyasztás tehát mindenekelőtt egyfajta társasági aktussá vált, amely hazánkba érkezése után nálunk is széles körben elterjedt. A legfrissebb felmérések szerint egy magyar ember háromszor annyi teát főz ki egységnyi idő alatt, mint például a mediterráneumban lakó embertársa, igaz az angolok vagy az írek teafogyasztásával mi sem vetekedhetünk. Utóbbi mértéke ugyanis ma is legalább tízszerese az itthoninak.

A hazai könyvesboltok polcain és az online könyváruházak kínálatában nem találunk olyan könyvet a témában, amely a teát ne tartaná – a kávéhoz vagy más szénsavas üdítőitalokhoz képest – egészséges italnak. A közelmúltban számos kutatás készült a tea – különösen a zöld tea – emésztőszervekre, vagy éppen zsírpárnára gyakorolt gyógyhatásairól. A magyar teafogyasztás szerkezetében leginkább az egészséges életmódra törekvés látszik. Igaz jobbára ma is fekete teát iszunk, ám utóbbi mértéke csaknem 10%-al csökkent az elmúlt évtizedben. A változás nyertese a zöldtea és a gyümölcstea lett, amelyekből egyre többet fogyaszt a hazai népesség.

Ki tagadhatná, hogy a tea hazánkban egy szélesedő réteg számára egyfajta szubkultúra is, sőt egyesek szerint még annál is több: verseny. Mind szélesebb ugyanis azoknak a tábora, akik teázóba járnak, teafüvet teaboltban vásárolnak, szakkönyvekből és internetes oldalakról tájékozódnak, illetve szorosan tartva egymással a kapcsolatot, élményeiket személyesen is kicserélik. A „nagy teások” filozófiája többnyire a csend, a relatív elmélyülés és misztika. Ezt a legjobb hazai teázókban rendszeresített különterem, keletiesen alacsonyított asztalok és ülőhelyek, valamint félhomály emeli tökélyre. A teázás tehát napjaink betegsége a stressz ellen is jó szolgálatot tehet, hiszen a relaxálást nagymértékben elősegítheti egy csésze nyugodt körülmények között elfogyasztott, aromás illatot árasztó, gőzölgő tea.

Ahhoz, hogy a teák felhasználása ne csak véletlenszerűen történjen érdemes kézbe vennünk azokat a szakkönyveket, amelyek nem csak végigtekintik a tea növénnyel kapcsolatos legfontosabb ismereteket (termőhely, gyűjtés, feldolgozás, csomagolás, tárolás, árusítás) de javasolnak is konkrét teákat étkezésekhez, illetve különböző alkalmakhoz. Ilyen könyv például a Nagy teakönyv, mely a HVG Kiadó gondozásában jelent meg 2015-ben.