A bűvésztrükkökről szóló amerikai thriller eddig 28 623 magyart csalogatott be a hazai mozikba, s a tengerentúlon is még mindig a harmadik legnézettebb mozifilm.
A film négy tehetséges bűvészről szól (David Franco, Isla Fisher, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson), akik csapattá verbuválódva nem mindennapi produkcióikkal nyűgözik le a nézőközönséget. A legérdekesebb közülük talán Merritt (W. Harrelson), aki képes tömegeket hipnotizálni, és a forgatókönyvírók (Josh Appelbaum, André Nemec, Edward Ricourt, Ed Solomon) aranyköpéseinek hála, rendkívül vicces figurát kreáltak számára.

Az első, nagyszabású mutatványuk egy bankrablás volt, aminek következtében 3 millió eurónyi pénzösszeget osztottak szét a nézők között. Ha naivak vagyunk, és elhittük, hogy teleportálták magukat a show alatt egy messzi bankba, akkor nagyon csalódottak leszünk, ha megtudjuk az igazat.
Az ember két ízben is meglepődik ugyanazon a jeleneten: amikor a bűvészek elsütik a hihetetlen varázslataikat, és amikor Thaddeus Bradley (Morgan Freeman) megkeresi a trükkök mögött rejlő racionalitást.
Freeman, szerepe szerint egy nyugodt, önelégült művész-lebuktatót játszik, aki azt hiszi, mindenki másnál egy lépéssel előrébb jár. Ha más nem is, ő rá a garancia, hogy érdemes megnézni a Szemfényvesztőket, hiszen Morgan most is hozta a formáját.

Az elszánt rendőr szerepében a Hulkot alakító Mark Ruffalo tetszeleg. Úgy tűnik ő a legostobább és legmérgesebb az egész mozi alatt, ugyanis képtelen megérteni az illuzionisták észjárását, ezért állandóan kicsúsznak a markából. Például, a szökésben lévő mutatványosokat nyomkövető segítségével hajhássza, s később meglepődve veszi észre, hogy az üldözött célpont a saját mobilja volt. Színészi tehetsége nem érdemel elmarasztaló kritikát, egyre nagyobbat alakít. Nem lehet elsiklani azon a tényen sem, hogy az idő múlásával még vonzóbbá válik. Ez a film persze nem a nyálcsorgatásról szól, ismeretlen és mérsékelten dekoratív színészekkel is izgalmas lett volna.

Természetesen ebből a filmből sem hiányozhat a szerelem. Ruffallo és Interpol-os kollégája, Alma Vargas (Mélanie Laurent) körül izzik a levegő, de a forgatókönyv értelemszerűen nem rájuk helyezte a hangsúlyt. Ráadásul a csókos jelenet is nagyon gyengére sikeredett. A hirtelen harmincban még ment neki az ilyen romantikus rész. Mínusz egy pont Ruffalótól.

A film végére mintha kifogyott volna a stáb a jó ötletekből, mert gyakorlatilag semmi értelme nem volt. Egyedül annyit tudtunk meg belőle, hogy ki a bűvészek igazi főneke, aki hasznos tippekkel segítette a tanoncait. Azonban ez a mellényúlás sem tudta elrontani a film hangulatát, hiszen olyan kiszámíthatatlan, meglepő és persze látványdús 114 perccel rukkoltak elő, amelyet rég nem láthattunk már a filmvásznon. Ha megnéztük, két kérdés fog foglalkoztatni bennünket: Szomorkodjunk, amiért nincsenek csodák? Vagy örüljünk, hogy mindenre van logikus magyarázat?