Pusztakezes önvédelem, kesztyűs viadal és földharc − ezekben a versenyszámokban mutatták meg felkészültségüket az első Kinizsi-kupa közelharcversenyre érkezők. Az altisztjelöltek mellett képviseltették magukat többek között a ludovikások és a tatai dandár katonái is − összesen hatvanheten regisztráltak.

A Magyar Honvédségnél igen fontos a harcművészeti képzés, egész pontosan ennek egy speciális változata, a katonai közelharc. Ennek oktatása jóval megelőzte a professzionális hadseregek kialakulását, hiszen ilyen jellegű képzés már az első világháború idején is volt. Magyarországon a hatvanas-hetvenes években − az akkori feladatrendszernek megfelelően − Furkó Kálmán honosította meg a keleti harcművészeteket. A mester korát megelőző, színvonalas képzést biztosított a katonáknak, lerakva a modern katonai közelharc alapjait. Napjainkban már a katonák többségét érinti a közelharc, amely nagy hangsúlyt kap a kiképzésükben is. A képzés elemeit a kiképzők úgy állítják össze, hogy a maximális hatékonyságot szem előtt tartva kiválogatják különböző küzdősportok azon elemeit, amelyekre egy katonának szüksége lehet. Fontos szempont volt például, hogy egy katona nem sportöltözékben, hanem alkalmasint egyenruhában, menetfelszerelésben harcol, ennek megfelelően egy sporteseményen − így például a mostani Kinizsi-kupán is − egyenruhában csapnak össze a küzdő felek.

Ebben a speciális küzdősportban megtalálhatók a karate, a judo, a birkózás és számos sportág jellemző elemei, amelyek alkalmazhatók az adott feladatrendszerhez, illetve a felszereléshez.

Számtalan érv szól a közelharcoktatás mellett. Egy katona feladata teljesítése során gyakorta kerülhet olyan helyzetbe, amelyben nem tudja használni vagy nem használhatja lőfegyverét. Jó példa erre minden olyan feladat, ahol testi kényszer alkalmazása a cél, úgymint a bilincselés, elvezetés, vagy éppen a missziós feladatok során az ellenőrző-áteresztő pontok személyzetének mindennapi munkája.
A katonának jelentkezők képzettsége ilyen téren igencsak változatos. Van, aki itt találkozik először a küzdősporttal, mások világversenyeken is szerepeltek már. Ez gyakran azt a pozitív hatást eredményezi, hogy a jól képzettek motiválják, segítik kevésbé felkészült társaikat, ami egyúttal a csapat összekovácsolódásának is kiváló alapja lehet.

A versenyre önként jelentkezhettek azok, akik úgy érezték, felkészültek a megmérettetésre. Két korosztályban, ezeken belül két súlycsoportban zajlottak a rendkívül elszánt, végsőkig tartó küzdelmek. Itt nem volt elég földre vinni az ellenfelet, hiszen ekkor kezdődött a legkeményebb próba, a földharc, bizonyítva, hogy ez a sportág megtanítja a katonákat a helytállásra és az utolsó leheletig tartó küzdelemre.