Ahogy a két művész írja: a kiállítás olyan alapkérdéseket tesz fel a szakmai és civil látogatóknak, hogy hol a határ, vagy van egyáltalán határ a XXI. század elején a képalkotás műfajai között. Mit is jelent ma a kép? Merre tart az alkotás folyamata?

A két művész további kérdéseket is boncolgat: Mi a kép mediális helyzete a mai digitális kultúrában? Mi az a látvány által felkínált újdonság, amit előnynek vagy csak sémáknak tekinthetünk az új eszközök használatával? Van-e különbség a szöveggel, tipográfiával tematizált Grand _art és az új plakátművészet között?

„A kiállított művek felvonultatják a klasszikus alkotási metódusokat, a montázst, a fotográfiát, a mintát a rajzolt, festett látványokat, a tipográfiát és a digitális manipulációkat. Ezek a PLAKÁTKÉPEK keresik azokat az új megnyilvánulási formákat és helyszíneket, amelyeknek tere már nem az utca, hanem az elektronikus csatornák online rendszere. A virtuális tér virtuális képeket szül, amely új észlelési és értelmezési szokásokat igényel tőlünk. E képeket fizikailag is realizálni kell, hogy az a mérhetetlenül sok energia – ami egy-egy műben megvalósul a virtuális térben – ne vesszen el. Az itt látható PLAKÁTKÉPEKET a világ több pontján láthatták már az érdeklődők, azonban most első alkalommal összegyűjtve kerülnek bemutatásra. A kiállítás címében a 70 a művészek életkorát jelöli” – írja Molnár Gyula és Horkay István.

Fotó: kultura.hu

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.