- írta szerdán a Krónika hírportál a témában tartott kerekasztal-beszélgetésről beszámolva.

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) kolozsvári fiókja által kedd este rendezett beszélgetésen holland és magyar szakértők fejtették ki álláspontjukat a parajdi bányakatasztrófa utáni helyzetről.

A Krónika cikke szerint a meghívott szakemberek egyöntetűen úgy vélték:

ha a Hargita megyei településen nem sikerül megállítani az édesvíz beszivárgását a felszínről vagy a talajból az elárasztott sóbányába, csak idő kérdése, hogy mikor omlik be a bánya.
A szakértők egyetértettek abban, hogy Parajdon vizsgálatok sorozatát kell elvégezni annak megállapítására, hogy megoldható-e a bánya hermetikus elzárása. Szerintük a vizsgálatok arra is választ adhatnak, hogy a bányaomlás hónapok vagy csak évtizedek múlva következhet be.

Serfőző Antal hidrogeológus, a sóbányák revitalizációjával is foglalkozó GeoGold vállalatok társalapítója úgy vélte, hogy földtani kutatásokkal és a jelenségek folyamatos monitorozásával meg lehetett volna előzni a tragédiát.

Kételyének adott hangot azt illetően, hogy az elárasztott tárnákból újra sót lehessen kitermelni.

Azt valószínűsítette, hogy a víz sókioldása által a bányászattal kialakított üregek mellett a mélyben új üregrendszer is létrejöhetett. Elmondta: a parajdi sódiapír (a felszín felé nyomuló hatalmas sótest) egy kavicsteraszhoz kapcsolódik, amelyen keresztül folyamatos a talajvíz beáramlása.

Közölte:

a bányán átfolyó víz útját vízfestéssel és a robottechnika alkalmazásával lehetne tisztázni. A szakértő azt is problémásnak tartotta, hogy a Hargita megyei településen a só mellett metángáz is van a mélyben.
A meghívott az ukrajnai Aknaszlatina (Szolotvino) elárasztott sóbányáját hozta fel példaként, ahol kiderült: meg lehet állítani a vízbeszivárgást, valamint elkészültek a műszaki és technológiai tervek arra, hogy hermetikusan elzárják a sóréteget a Tiszától. Parajdon ellenben egyelőre nem ismerik a földtani adottságokat - mondta.

Gerhard Winters holland hidrogeológus, aki az Európai Unió polgári védelmi szakértői csoportjának tagjaként járt a helyszínen a bánya május végi elárasztása után, megállapította: Parajdon katasztrófa történt, mely veszélybe sodorta a térség ökológiai egyensúlyát, és egyszerre sújtotta a helyi gazdaság két alappillérét, a bányászatot és a turizmust.

Megjegyezte: ez a katasztrófa nem kizárólag természeti alapú, kialakulását az extrém időjárás mellett az emberi tényező is befolyásolta.

Úgy vélte, hogy a székelyföldi településen vége a sóbányászatnak, de a turizmus újraélesztése nem reménytelen. Megvalósíthatónak tartotta, hogy vízszint feletti üregekben hozzanak létre új látogatási szintet Parajdon.
Szűcs Péter hidrogeológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Miskolci Egyetem tanszékvezető tanára és rektorhelyettese elmondta: 2015 és 2022 között részt vett az aknaszlatinai sóbánya környezeti revitalizációját célzó szakmai munkákban. Közölte: a többnemzetiségű kutatócsoport az egyetemen kifejlesztett bányarobotot küldte le a mélybe a viszonyok feltérképezésére, és a szerkezetet az elvégzendő parajdi vizsgálatokhoz is felajánlotta.

Kulcskérdésnek tartotta, hogy sikerül-e leállítani az édesvíz további behatolását a bányába. Szerinte ehhez arra lenne szükség, hogy a Korond-patakot új mederben vezessék át a sótömb fölött.

Arról is beszélt, hogy az elárasztott bányába nemcsak a felszíni vizek jutnak be, hanem a talajvíz is. A víz átfolyását nyomkövetési vizsgálatokkal lehetne pontosítani, és ezt követően tervet készíteni az átfolyás megakadályozására - mondta.

Dana Cotovan újságíró, a beszélgetés moderátora közölte: azért tartotta fontosnak a szakértők megszólalását, mert a katasztrófa óta nehéz hiteles információt szerezni a parajdi helyzetről.

A hatóságok kommunikációja nem kielégítő, a helyi bányászati szakembereknek pedig megtiltották, hogy tájékoztassák a sajtót - idézte őt a Krónika.

A román állami tulajdonban lévő parajdi sóbányába májusban tört be ismét a felette folyó Korond-patak vize.
Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a bánya valamennyi részét. A sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, amelyet korábban évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függ.