Az amerikai látogatók olyan lelkesen és nagy számban csatlakoznak a kalocsai pingáló asszonyokhoz a washingtoni magyar fesztiválterületen felépített, Kalocsa, Szék és Sárköz népművészetét bemutató Parasztházban, hogy időről időre le kell festeni a rendelkezésükre bocsátott falfelületet az újabb művészi hajlamú érdeklődők számára.

A háromosztatú Parasztházat, csakúgy mint a Smithsonian Folklife Festival keretében bemutatkozó Magyar örökség - Az újjáéledés gyökerei fesztiválprogram két emblematikus épületét, a Pávatornyot és a Tánccsűrt, Siklósi József Ybl-díjas építész tervezte. Csonka-Takács Eszter, az UNESCO Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a Parasztházat és a hozzá tartozó, a népi mesterségeket bemutató épületet a szentendrei skanzenben ácsok és fafaragók készítették elő, majd Washingtonba kiutazva állították össze őket.

„Nagyon fontos szempont volt a fesztivál szervezésekor, hogy autentikus és lehetőleg a közösségükben tanult népművészek - táncosok, zenészek, kézműves mesterek - jöjjenek ki a washingtoni fesztiválra. Így jöttek kalocsai asszonyok is, akik között van a népművészet mestere díjjal kitüntetett is. A másik szempont az volt, hogy minél aktívabban be kell vonni a közönséget, hogy meg lehessen őket tanítani kézműves fogásokra. A gyerekek a pingáló asszonyok által előkészített kalocsai virágmintákat színezhetnek. De a látogatók megtekinthetik azt is például, hogy hogyan készül a kalocsai richelieu-terítő" - nyilatkozta Csonka-Takács Eszter.

A Parasztházban női munkákkal, egyebek között élő szövéssel, hímzéssel, rojtkészítéssel és gyapjúfeldolgozással mutatkozik be az erdélyi Szék és a tolnai Sárköz is. Az udvari melléképületekben a férfi kézművesség, egyebek között a faragás valamint a zsindely- és bútorkészítés rejtelmeibe tekinthet bele a vendég.

Az elnök elmondta, hogy az irányítása alatt álló intézménynek az a feladata, hogy szakmailag koordinálja az UNESCO 2003-as, a szellemi-kulturális örökség megőrzésről kötött egyezményének végrehajtását, amelynek Magyarország, csakúgy, mint a világörökség-programnak, részese.

„Az egyezmény értelmében Magyarország létrehozta a szellemi-kulturális örökség nemzeti jegyzékét. Ebben az esetben olyan közösségekről beszélünk, amelyek saját örökségükként ismerik el a jegyzékbe felvett közösségi tudást és tevékenységet, amit generációról generációra hagyományoznak, ami az identitásukat jelenti és amit az örökségüknek tekintenek” - mondta.

A jegyzék a közösségek felterjesztései alapján bővül. Így került fel rá 2010-ben a kalocsai népművészet, illetve a karcagi birkapörkölt-főzés hagyománya, az évszázados juhászéletmód fontos eleme.

„A nemzeti nyilvántartásban jelenleg 13 tétel szerepel, ezekből választottunk ki most Washingtonba kettőt, amely annak szellemiségét képviseli. Nagyon sok néprajzi elem megjelenik itt a fesztiválon, de közösségként csak Kalocsa és Karcag mutatkozik be” – tette hozzá Csonka-Takács Eszter.

A kalocsaiak falpingálása, hímzése, csipkekészítése és porcelánfestése a magyar népművészet egyik nagyon ismert ágát képviseli. A kalocsai asszonyok a helyi népviseletet is bemutatják, de a fesztiválon jelen van annak mai megnyilvánulása is, Hrivnák Tünde divattervező munkáiban. Emellett a kalocsai népművészek a főzőbemutatóban is részt vesznek, lecsó és kácsi (paprikás kalács) elkészítésével.

„A karcagi juhászoknak a feladata Washingtonban nemcsak a birkapörkölt-, a marhagulyás- és a slambucfőzés, hanem az alföldi pásztorélet bemutatása is. Csontos György, a fiai és a felsége egész nap viseletben vannak, bemutatják a pásztoreszközöket, pásztornótákat énekelnek, csattogtatják az ostort és megtanítják a kunkötés készítését is. Nagyon fontos, hogy idősebb Csontos György igazi juhász, akinek tanyája van otthon és állatokat tart” - jelentette ki az igazgatónő.

A szellemi-kulturális örökség nemzeti jegyzékékez tartozik még az említetteken kívül a mohácsi busójárás, a népművészet mestere elismerés kitüntetettjeinek köre, a mezőtúri fazekasság, a magyar solymászat, a halasi csipkekészítés, a matyó hagyomány, a bólyi húsvéti Emmanusz-járás, a mendei pünkösdi templomdíszítés, a mohai tikverőzés, a sárközi népművészet, a borsodnádasdi molnárkalács, a táncház-mozgalom és a Kassai Lajos-féle lovas íjászat.