- Mi a legkorábbi, illetve legkedvesebb emléke, élménye Szentendréről?
- A legkorábbi emlékem maga a megismerkedésem Szentendrével, 20 éves koromban. Egy kedves fiú invitálásának eleget téve látogattam ki Szentendrére. Az első utunk a Templomdombra vezetett, ahol éppen akkor nyíltak a mellvédre boruló rózsabokrok. Romantikus gondolataim között egy vágy is megfogalmazódott: „de jó lenne itt élni!” Ekkor 1981-et írtunk és még csak egy 12 ezres kisváros volt Szentendre. Ja, és az a fiú lett a gyermekeim apja!
Évtizedekkel később a Café Rodin vezetése adott sok-sok élményt. Rettenetesen romos állapotban volt az épület, amikor átvettük azzal a szándékkal, hogy megmentsük az enyészettől és élettel töltsük meg. A teljes felújítás után, Városi Gábor festőművész brazíliai témájú képeinek kiállításával tartottuk a megnyitót, amelyet a Brazil Nagykövetség is támogatott így aztán az összes dél-amerikai nagykövetségtől jöttek, s a pápai nuncius is a vendégek között volt. A következő években rengeteg élményben volt részem a galéria és kávéház kulturális eseményein.

- Hogyan írná le röviden a városát egy idegennek?
- Szentendre - az úgynevezett barokk ékszeres szelence - legnagyobb értéke az óváros hangulata. Vendégeimnek mindig elmesélem, hogyan alakult a város élete a római kortól napjainkig, és hogy az egyik legfontosabb szempont a régi épületek a kacskaringós utcakép hangulatának, értékének megőrzése.

- Milyen érzés szentendreinek lenni? Miért kötődik Szentendréhez?
- Számomra a családi kötődés a legnagyobb, hiszen a férjem családja az 1800-as évek eleje óta Szentendrén él. Ezen felül pedig, bármerre járunk a városban, mindenütt összetalálkozunk művész barátainkkal, akik erősen hatottak életünk alakulására. Ezen túl nagy értéknek tartom, hogy Szentendre meg tudta őrizni a kisvárosi hangulatát.

- Milyennek szeretné látni Szentendrét 10 év múlva?
- Szeretném, ha a belváros látványa 10 év múlva is olyan lenne, mint most. Meg kell őrizni az óváros hangulatát, alázattal kell modern épületekkel megtüzdelni, hisz akik ellátogatnak hozzánk, éppen ebbe az ódon, óvárosi hangulatba szeretnek bele.

- Mi a legkedvesebb foglalatossága magánemberként?
- Minden művészeti ágat szeretek, a zenétől a képzőművészetig. Gyerekkoromtól kezdve sokat műveltem is, hisz a megértésükhöz ismeretekre, tapasztalatokra van szükség. Ettől változatos az életem.