- Mi a legkorábbi, illetve legkedvesebb emléke, élménye Szentendréről?
- Legkorábbi emlékem gyerekkori, nagyszüleim szentendrei háza az Arzén utcában, a szőlőlugas, a szomszédok látogatásai Nagyapámnál. Nyaranta a Sztaravodai úton lévő családi gyümölcsöskertben cseresznyét szedtünk, amely a családi plusz bevételt biztosította. Emlékszem a ’70-es évek végéről a lakótelep és a 11-es út építésére, kedves emlékem tizenévesként a „templomdombi sokadalom” rendezvények, a vásárok, a népi forgatagok és az, hogy Nagymama elvitt a nyári Teátrum előadásaira is.

- Hogyan írná le röviden a városát egy idegennek?
- Édesapám sok vendégét hozta ki szülővárosába, és én évekig mutattam be a magyar nyelvet tanuló külföldieknek Szentendrét. A Duna, a Pilis meghatározó természeti szépsége a városnak. A Bükkös patak, mely mentén az első magyar szálláshely létrejött, ma is kedvelt szabadidő és pihenő hely. Szentendre a múlt század óta művészek kedvelt alkotó-, majd lakóhelye. A város magyar és mediterrán jellegzetességeket hordoz, igazi befogadó város a XVIII. század óta. Különlegessége a Fő tér, ahol a szerb kereskedők által állított Pestis kereszt áll. Szentendre egyedülálló a magyar városok sorában különleges hangulatával, a Fő terével, az ortodox templomaival, és a város középkori múltját idéző Templom dombbal.

- Milyen érzés szentendreinek lenni? Miért kötődik Szentendréhez?
- Szentendréhez Édesapám, az apai Zakar, és a nagyanyai Tomasovics család által kötődöm. Már gyerekkoromban éreztem, hogy különleges dolgot jelent a „szentendreiség”. Harminc éve, a felnőtt korom kezdetén tudatosan és természetesen „tértem haza” Szentendrére élni és dolgozni. A három gyerekem már ide született, itt jártak iskolába, itt élnek.

- Milyennek szeretné látni Szentendrét 10 év múlva?
- A nagyszüleim korából ismert, 40 évvel ezelőtti kisvárosi hangulatot már nem lehet visszahozni. Akkoriban, gyerekként gyümölcstermelők közösségeként éltem meg a várost, és úgy is, hogy egy átdolgozott nap után mindnyájan ott voltunk a nyáresti, főtéri Teátrumban, ahol Nagymama nagy tisztelettel beszélt a művészekről: Borsódy Lászlóról, Balogh Lászlóról, Pirk Jánosról, Deim Pálról… Képet is vásárolt tőlük. Ezt az egységet szeretném - a közben lélekszám tekintetében megnövekedett -, Szentendrén látni, itt élők és művészek, régi és új szentendreiek között. Egy nyugodt, elégedett várost szeretnék, ha már ilyen sokan választották az egykoron kisvárost lakóhelyül. Szeretném, ha az ideköltözők az itt tapasztalt hagyományokat elfogadnák, a kisvárosi atmoszférát megbecsülnék.

- Mi a legkedvesebb foglalatossága magánemberként?
- A családom körüli foglalatosság számomra a legfontosabb. Szeretek velük lenni, beszélgetni, főleg velük együtt utazni. Két egyetemista és egy most érettségi előtt álló gyermekünk van, mind a hármukra nagyon büszkék vagyunk a férjemmel. Emellett a munkám, az iskolám, a tanítás, a kollégáimmal és barátaimmal való együttlét és közös programok is lényegesek számomra.