Csobánkán a Plandics téri buszfordulótól szűk utacska vezet a falut átszelő patakhoz. Útközben porban heverő kutyák, vakolatlan házak, düledező kerítésen száradó ruhák… Ez itt a szegénysor: itt nőtt fel Kleinheisler László. Néhány száz méterrel odébb a füves focipályán falkányi gyerek űzi a labdát, mindegyik lábán vadonatúj, márkás csuka villog: focilázban ég Csobánka. Itt egy emberként büszke mindenki Kleinheisler Lászlóra, vagy ahogy mindenki szólítja: a Lackóra. És persze abban is biztosak, ha nem sérül le a szombati bemelegítésen, és játszhat a belgák ellen, talán a végeredmény is máshogy alakul…

– Húsz éve költözött hozzám Anett, és hozta a fiát, Lackót, akit azóta is sajátomként szeretek. Rögtön feltűnt, mennyire imádja a labdát – emlékezik a vakolásra váró háza mellett Horváth János, aki kétéves kora óta neveli a focistát. Édesapja ugyanis akkor hagyta el a családot, azóta pedig nem is látta fiát. – Nemrég Lackót a vezetők büntetésből a harmadosztály kispadjára száműzték, mert nem akarta aláírni az elé tolt szerződést. Most pedig a német bajnokságban, a Bréma csapatában focizik, a szakma a foci-Eb legjobbjai közé választotta. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még a világ legjobb együttesében látom őt. Lackó egyedül veszíteni nem tud, pedig gyakran figyelmeztetem, hogy ezt is meg kell tanulnia. Hajtja, űzi előre a szíve, és belebetegszik, ha nem játszhat.

Kleinheisler nevelőapja egykor maga is focizott, így rögtön észrevette a gyerekben a tehetséget. Bár olyan szegények voltak, hogy gyakran ennivalóra is alig futotta, mindent megadott neki, hogy sikeres labdarúgó lehessen belőle. Azt sem bánta, ha rossz bizonyítványt hozott haza, hiszen sorban rúgta a gólokat. A férfi ma is Lackó legjobb barátja, bizalmasa. – Mindig azt tanácsoltam a gyereknek, hogy többet passzoljon, de úgy látom, ma már túlságosan is önzetlen – meséli János, aki azt is hozzáteszi, mostanra Lackó az, aki támogatja a családot. – Most is ígérte, hogy hoz majd egy kis pénzt, amiből végre leszigetelhetem a házat. Én a kőbányában dolgozom, sajnos az a pénz semmire nem elég. Amikor hazajön, nagy ünnepséget csapunk a tiszteletére!

Fotó: lokal.hu

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.