- Mi a legkorábbi, illetve legkedvesebb emléke, élménye Szentendréről?
- Óvodás koromban nagy csodálattal néztem a Daru piacon, ahogy a termelők lovaskocsikra teszik az áruikat, és úgy szállítják a kikötőben horgonyzó kofahajóhoz, amely Budapestre szállította a portékáikat. Gyakran kísértem el nagymamámat - aki maga is kofa asszony volt - ezekre az utakra, és néha én is segítettem neki a piaci árusításban.

- Hogy írná le röviden a városát egy idegennek?
- Szentendre a Dunakanyar Gyöngyszeme! Szavakkal nem könnyű kifejezni, hogy milyen ez a város. Ezt a várost érezni kell! Meg kell látogatni, sétálni a zegzugos utcáin, leülni egy kerthelyiségbe és onnan nézni az utca színes, de mégis nyugodt forgatagát. Akkor tudja meg az ember, hogy mit jelent Szentendre.

- Milyen érzés Szentendreinek lenni? Miért kötődik Szentendréhez?
- Csak az értheti, hogy milyen szentendreinek lenni, aki itt él. Ide mindig jó hazajönni. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ide születtem, hogy itt élhetek. Nem tudom máshol elképzelni az életem, ezért a városért szeretnék megtenni minden tőlem telhetőt!

- Milyennek szeretné látni Szentendrét 10 év múlva?
- Szeretném, ha megmaradna a belváros történelmi hangulata, zegzugos utcáinak ódon illata, ahol fel-feltűnő festővásznakon tarkállanak templomai, házai. Több parkot és játszóteret képzelek el, ahol a jövő szentendrei generációi nőhetnek fel, és válhatnak igazi szentendreivé.

- Mi a legkedvesebb foglalatossága magánemberként?
- Szabadidőmben szívesen járom a környékbeli erdőket és az ott gyűjtött gombát, gyöngyvirágot a patakparti kis piacon árulom. Emellett igyekszem minél több időt tölteni a családommal, az unokáimmal.