„Sokan azt mondják itt a lakótelepen, hogy olyan vagyok, aki mindenbe beleüti az orrát. Ha ez így van, azt azért teszem, mert muszáj segítenem az embereknek. Ha tudomást szerzek egy megoldandó problémáról, nem ígérek semmit, de addig járok az ügy után, amíg sikerül elintéznem. Korábban a képviselő férjemnek, Kiss Karcsinak jelentettem háttértámogatást a munkájában, később igyekeztem a körzet másik képviselőjének, Horváth Győzőnek segíteni, amiben csak tudtam. Így bőséges tapasztalatom van arról, hogy mire van szüksége a Püspökmajori lakótelepen élőknek. Úgy szeretném a képviselői munkát folytatni, ahogy a férjem tette: becsülettel, tisztességgel az itt élőkért.”

E szavakkal mutatta be magát a Fehérvízi út mögötti Közösségi Parkba meghirdetett összejövetelen Kiss Károlyné. Ahogy elmondta, a családja után számára Szentendre az első, a püspökmajori lakótelepen pedig a szíve egyik csücskében a Baráti Kör, a másikban a lakótelepi Nyugdíjas klub van. De nem feledkezik meg a kisgyermekes családokról sem.

A vendégek közül az egyik lakó egy tipikus példát mesélt el arról, hogyan maradt egy ház felújítása után nagy szeméthalom az utcán, s takarították el a feleségével kettesben. A lakókörnyezetükért tették, nem pusztán magukért. Ezért is érti meg Györgyikét, akiről tudja, hogy ő is tett hasonlót, s volt, hogy segítséget hívott gödrök betakarására, vagy fűnyírásra, sövényvágásra.

A lakótelep baráti körének egyik kutyás tagja is eljött a találkozóra és elmondta: Horváth Győzővel kezdték el annak a tervét, hogy hova kellene elhelyezni a kutyafuttatót annak érdekében, hogy a kutyás gazdák a nem kutyásokkal békésen tudjanak együtt élni. Szívesen folytatják a megkezdett munkát Györgyikével, és a tervezett faültetésben is szívesen részt vesznek. Annak az ötlete is felmerült, hogy az elültetett fák nevet kapjanak a környéken elhunyt, illetve híres-neves kutyák után.