Kálnoki-Gyöngyössy Márton múzeumigazgató, az MVMSZ elnöke az MTI-nek elmondta: az Egy korszak történelmi traumák között – Kultúra és műpártolás 1920-1944 címet viselő vándorkiállítás hét városban mutatkozik be, első állomása Székesfehérvár volt tavaly augusztusban. A központi anyaghoz olyan témákkal csatlakoznak az egyes helyszínek, amelyeket csak ott ismerhet meg a közönség – tette hozzá a szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatója.

Kálnoki-Gyöngyössy Márton kiemelte, hogy nem a politikum áll az előtérben, de természetesen az alkotásokat nem lehet kiszakítani abból a közegből, amelyben létrejöttek. A művek mutatják be ezt a korszakot, az 1920 és 1944 közötti időszak társadalom-, gazdaság- és politikatörténeti vonatkozásait is. Így jelenik meg például a Corvin-lánc, amely a rendszer meghatározó kulturális-tudományos kitüntetése volt.

A múzeumi szövetség elnöke elmondta: a kiállított anyagban megtalálhatók az ünnepelt festők és tudósok, "de fontos tartottuk, hogy bemutassuk azokat is, akiket háttérbe szorítottak", akik "hivatalosan" nem alkothattak, például Ámos Imrét vagy éppen Vajda Lajost. A múzeumigazgató hangsúlyozta, hogy a tárlat őszinte szembenézés a korszakkal, de alapvetően a kultúra és a tudomány szemüvegén keresztül.

Hozzátette: a két világháború között nagyon jelentős városfejlesztések is történtek, ez megmutatkozik Szegeden, Debrecenben, Székesfehérváron, ezért is lettek a vándorkiállítás helyszínei ezek a települések.

Fotó: fb.com/Ferenczy Múzeum

Kálnoki-Gyöngyössy Márton a műpártolás területéről példaként Ernst Lajost említette, akinek múzeumalapítása és kollekciójának kialakítása is erre az időszakra esik. Gyűjteménye tragikus sorsú, darabjai halála után szétszóródtak. Halála is egy fajta jellemzése a rendszernek, elfeledve, meglehetősen zord körülmények között halt meg, holott az akkori időszak talán egyik legnagyobb műpártolója és műértője volt – mondta a MVMSZ elnöke.

A tárlat szentendrei állomásáról szólva a Ferenczy Múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy két olyan ikonikus szentendrei festőt mutatnak be, akik a maguk sajátos látásmódjával jellemzik ezt az időszakot. Az Eltérő enyészpontok címet viselő rész Barcsay Jenő (1900-1988) korai festészetét, illetve Vajda Lajos (1908-1941) munkásságát tárja a közönség elé.

Nagyon sok közös van a két alkotóban, ugyanakkor nagyon eltérő életművel állunk szemben. Mindkettőjük életében fontos szerepet játszott Párizs, a francia festészet hatása és nagyon fontos volt Szentendre, az alkotókörnyezet – vázolta a hátteret Kálnoki-Gyöngyössy Márton. A kisvárosban éveket töltenek ebben az időszakban, és hallanak egymásról, de igazán komoly kapcsolódás a két művész és a két életút között nincsen – fűzte hozzá.

A mostani vándorkiállítás nem előzmények nélküli – emelte ki a szervezet elnöke -, több sikeres rendezvényük is volt korábban, de a megyei múzeumi rendszer átalakulása után ez az első nagy közös vállalkozás, és megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé.

„A vidéki múzeumok gyűjteményei nagyon kvalitásos műtárgyakat őriznek, és a mostani vándorkiállítás jó alkalom arra, hogy fölhívják erre a nagyközönség figyelmét, illetve hogy ténylegesen meg is mutassák ezeket a műkincseket” – jelentette ki Kálnoki-Gyöngyössy Márton.