A szocialista rendszer enyhülésével a hetvenes évek végén a magyar turistalátványosságok mellett is megjelentek az olyan trafikok és butikok, amelyek tipikus magyar jellemzőket kifejező ajándéktárgyakat árultak. Főként giccseket. Szentendrén hamarosan egész utcája nyílt a népművészetet ilyen módon népszerűsítő bazári árucikkeknek. Akkortájt sokan örültek ennek, néhányan bosszankodtak miatta, ám volt egy nagy magyar művész, aki nem ítélkezett, hanem a megállíthatatlanul terjedő népi giccset festészete tárgyává tette: Anna Margit. Akkoriban kevesen értették, mit akar mindezzel az idős képzőművész – ma már jól látszik, hogy világszínvonalú festői nyelven egy egész korszakot írt ilyen módon le. Az Utolsó ítélet című új szentendrei kiállítás ezt mutatja be.

Kiállítás címe: Utolsó ítélet (válogatás Anna Margit hetvenes-nyolcvanas évekbeli festményeiből)

Kurátor: Gulyás Gábor

Kiállítás megtekinthető: augusztus 27-től október 16-ig.

Helyszín: Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum (Szentendre, Bogdányi út 10-12.)

Anna Margit (1913–1991) a modern magyar festészet kánonformáló nőművésze. Pályakezdése összekapcsolódott első férje, Ámos Imre (1907–1944) munkásságával: patetikus, sötét színvilágú képei tematikus, formai és kompozíciós szempontból is közeli rokonságot mutatnak a háború idején munkaszolgálat közben fiatalon elhunyt festőével, akinek életműve torzóként is jelentős fejezete a XX. századi magyar képzőművészetnek. A negyvenes évek végén új szakasz kezdődött Anna Margit pályáján: a festményein különös, bábuszerű alakok jelentek meg, dinnyére emlékeztető fejjel, nyak nélkül. Mindez aligha független attól a szellemiségtől, amely beemelte a primitív kultúrák jelképhasználatát a nyugati művészeti nyelvbe, és amelyet az Európai Iskola nevű művészcsoport jó néhány tagja (Anna Margit mellett például Korniss Dezső, Bálint Endre, Vajda Júlia) fontosnak tartott. Mindazonáltal az 1948-ban bekövetkező kommunista hatalomátvételt követően – a csoport több tagjához hasonlóan – sokáig Anna Margit sem jutott érdemi kiállítási lehetőséghez. A helyzet 1968 után enyhült, ám egyéni kiállításait a korabeli műkritika kevéssé méltányolta. Pedig ekkoriban kezdődő, mintegy két évtizeden át tartó pályaszakasza nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó. Ma már biztosan kijelenthető, hogy a pop kultúra – mindenekelőtt a népi giccs – elemeinek reflektált használata, a nők társadalmi szerepének kritikai megjelenítése, a történelmi kiszolgáltatottságot derűs együgyűséggel megélő emberek groteszk, esztétikai szempontból hiteles bemutatása kitüntetett helyet biztosít a korszak művészetében Anna Margit számára.

Fotó: flickr.com

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.