A Merrill-Palmer Quarterly című folyóirat internetes kiadásában megjelent tanulmány szerint színlelt bocsánatkéréskor épp a gesztus lényege - a megbánás kifejezése és a kapcsolat helyreállítására tett erőfeszítés - veszik el, ezért a gyerekek számára ilyenkor még ellenszenvesebbé válhat a bocsánatkérő személy.

Az egyetem munkatársai megnézték, hogy miként reagálnak a 4-9 éves gyerekek a kortársaik között lezajló három különböző bocsánatkérési forgatókönyvre: a spontán, az utasításra történő, de őszinte, valamint a kikényszerített bocsánatkérésre.

Az eredmények szerint a gyerekek ugyanúgy tekintettek az őszinte bocsánatkérésre, függetlenül attól, hogy az spontán módon, vagy egy felnőtt utasítására történt-e. A kikényszerített bocsánatkérést azonban nem érezték hatékonynak a gyerekek, különösen a 7-9 évesek.

Minden gyerek úgy gondolta, hogy a vétkes fél rosszabbul érezte magát a bocsánatkérés után, mint előtte, de a 7-9 évesek szerint a bocsánatkérésre kényszerített gyerekek rossz érzései inkább a büntetés lehetőségéből fakadtak és nem a bűntudat dolgozott bennük.

A gyerekek mind úgy gondolták, hogy az áldozatok jobban érezték magukat, miután őszintén bocsánatot kértek tőlük, ám a kikényszerített, nem őszinte bocsánatkérést rossz érzésekkel fogadták.

"Ha bocsánatkérésre kényszerítjük a gyerekünket, az visszafele fog elsülni. A gyerekek számára nem szimpatikus egy ilyen bocsánatkérő" - mondta Craig Smith, a tanulmány egyik készítője.

"Amikor a gyerek lenyugodott, segítsünk neki megérteni, hogy mit és miért érez a másik személy" - magyarázta a szakember. Hozzátette: "a bocsánatkérés csak az egyik lehetőség, de még sok más út létezik. Kutatások bizonyítják, hogy még az óvodások is értékelik, amikor egy bajkeverő társuk tettekkel próbálja jóvátenni korábbi vétségét. A tettek néha erősebbek a szavaknál".