Regisztráció, adategyeztetés, majd egészségügyi vizsgálat és a várva várt beöltözés − ezek voltak az újoncok első állomásai a „Magyar Honvédség kapujának” nevezett szentendrei laktanyában. Mindannyian teljesítették a fizikai alkalmassági vizsgálatot, bebizonyítva, hogy megfelelnek a katonaélet támasztotta elvárásoknak. A bevonulók között akadnak olyanok, akik korábban elkezdték már a kiképzést, ám valamilyen okból abbahagyták, de többségük számára valóban ezek az első lépések a laktanyában.

Vezényszóra, kisebb csoportokban érkeztek az újoncok az egészségügyi vizsgálatra. Mivel már a jelentkezéskor átestek egy részletes vizsgálaton, itt mindössze fogászati vizsgálatra, drogtesztre, illetve néhány alapvető oltásra kellett számítaniuk. Aki ezen átesett, már indulhatott is átvenni leendő felszerelését. Zubbony, nadrág, bakancs, és a többi kellék egymás után tűntek el az újoncok málhazsákjaiban. Ám az egyenruha nem elég, az elkövetkezendő hetekben a fizikai képzések mellett meg kell ismerniük a Magyar Honvédség rendszerét, valamint hozzá kell szokniuk az ébresztőhöz, a takarodóhoz, illetve a katonaéletre oly jellemző fegyelmezett életformához.

Ám az újoncokat ez sem riasztja vissza, rendkívül elkötelezettek. „Nagyon tetszik a katonaélet, szeretem a hazámat, és szeretném szolgálni” − mondja Novák Richárd, hozzátéve, hogy édesapja is volt katona, az ő elbeszélései alapján érezte először úgy, hogy ezt a szakmát választaná. Kovács Gyulát más is motiválja. Elmondta: azért választotta a katonaságot, mert biztos állás, stabil fizetéssel, és természetesen ő is szeretné a hazát szolgálni.

Kovács Valentin szintén a hivatástudat és a hazaszeretet miatt döntött a katonai pálya mellett. Ő már kész tervekkel érkezett. „A pápai repülőtér közel van a lakóhelyemhez, és így remek munkalehetőség volna számomra” − fűzte hozzá.

Az újoncokra tájékoztatók sora vár, aztán jöhet a „mély víz”. A három hónap után pedig leendő alakulataik várnak rájuk, és a dolgos (katona-) hétköznapok...